A solymári Mátyás király utcában (Pauernkozn) laktak a tehetősebb sváb parasztok. A nagy porták alatt zegzugos, boltíves, ősi pincék húzódtak. Ezekben a pincékben nemcsak a boroshordók kaptak helyet, hanem itt tárolták a marharépát, a homokban a tormát és a zöldséget, és itt végezték az 1950-es években a tiltott disznóvágásokat is.
Ezekben a „padlást söprő” években a megtermelt gabona, a bor, és a levágott állatok húsának, zsírjának javarészét be kellett szolgáltatni az államnak. Ha kiderült, hogy valaki ezt kijátszotta, akkor kiszállt a rendőrség és házkutatást tartott. Lesöpörték még az utolsó gabonaszemet is a padlásról, elvittek mindent, és még büntetést is kiszabtak. Ennek ellenére szinte mindenki próbálkozott.
Köpcös, alacsony termetű, bizalmatlan, szigorú ember volt Buda elvtárs. Egykori falujában, Mezőcsáton, mezőőr volt. 1946-ban telepítették Solymárra. A gazdálkodáshoz nem értett, de annál jobb volt a szeme, a füle és a szimata. A megyei pártbizottság ezért őt bízta meg a beszolgáltatások felügyeletével és a feketevágások ellenőrzésével.
Hideg téli reggeleken Buda elvtárs már négy órakor talpon volt, járta a solymári utcákat, és figyelte, hol visít malac. Jóskáék ezért éjjel kettőkor vágták le az első malacot, négy órakor már leforrázva, megpucolva, kettévágva lógott a pincében. A második malaccal is úgy jártak el, mint az elsővel: az ólban fejbekólintották, zsákba kötötték, és úgy vitték volna le a pincébe. De ez az istenadta nehezebben lehelte ki a lelkét, mint az előző! Ordított-visított, mint a fába szorult féreg.
Buda elvtárs fülének ez édes muzsika volt: ma is rajtakaphat valakit!
-
Nem jelentettétek be a disznóvágást, nincs „Magánháztartási sertésvágási
engedély“-etek, ezért a törvény nevében lefoglalom! Be kell szolgáltatnotok! –
rendelkezett a malacról Jóskáék udvarába lépve.
-
Csak egy pizl sír hadd maradjon! – csak egy kis zsír - könyörgött az asszony.
-
Leforrázni, megpucolni, kettévágni és a Schäffer hentesnél leadni! Ő majd a
jégverembe teszi, amig a városi elvtársak érte nem jönnek. Értettem?
-
Hund, tu elende! Átkozott kutya! Te Teiwü szuj tie hujny! Vigyen el az ördög! –
átkozódott a foga között Mári néni.
Már világosodott, amikor a férfi a két fél malacot a talicskára tette, és eltolta Schäffer henteshez.
-
Elkapott a Buda, le kell adnunk a malacot – mondta gondterhelten.
- Na,
szerintem azért nem annyira rossz a helyzeted! – kacsintott a hentes. I
hob nau ned szau á Szau kszéng, téi zwá rechti Seidn hod. Én még sosem láttam olyan
malacot, amelyiknek két jobb fele lett volna!
Kösz Hilda!Nagyon jó. Máskor is küldjél ilyet.
VálaszTörlésA pincei disznóvágásokban még nekem is volt részem, gyermekként, már ott sündörögtem.Csak arra emlékszem hova dugtuk a zsirt, bort, stb.
a ház végén a kis dugi verem még mindig meg van.
VálaszTörlésÜdv Jóska