A fél malac

A solymári Mátyás király utcában (Pauernkozn) laktak a tehetősebb sváb parasztok. A nagy porták alatt zegzugos, boltíves, ősi pincék húzódtak. Ezekben a pincékben nemcsak a boroshordók kaptak helyet, hanem itt tárolták a marharépát, a homokban a tormát és a zöldséget, és itt végezték az 1950-es években a tiltott disznóvágásokat is.

Ezekben a „padlást söprő” években a megtermelt gabona, a bor, és a levágott állatok húsának, zsírjának javarészét be kellett szolgáltatni az államnak. Ha kiderült, hogy valaki ezt kijátszotta, akkor kiszállt a rendőrség és házkutatást tartott. Lesöpörték még az utolsó gabonaszemet is a padlásról, elvittek mindent, és még büntetést is kiszabtak. Ennek ellenére szinte mindenki próbálkozott.

Köpcös, alacsony termetű, bizalmatlan, szigorú ember volt Buda elvtárs. Egykori falujában, Mezőcsáton, mezőőr volt. 1946-ban telepítették Solymárra. A gazdálkodáshoz nem értett, de annál jobb volt a szeme, a füle és a szimata. A megyei pártbizottság ezért őt bízta meg a beszolgáltatások felügyeletével és a feketevágások ellenőrzésével.

Hideg téli reggeleken Buda elvtárs már négy órakor talpon volt, járta a solymári utcákat, és figyelte, hol visít malac. Jóskáék ezért éjjel kettőkor vágták le az első malacot, négy órakor már leforrázva, megpucolva, kettévágva lógott a pincében. A második malaccal is úgy jártak el, mint az elsővel: az ólban fejbekólintották, zsákba kötötték, és úgy vitték volna le a pincébe. De ez az istenadta nehezebben lehelte ki a lelkét, mint az előző! Ordított-visított, mint a fába szorult féreg.

Buda elvtárs fülének ez édes muzsika volt: ma is rajtakaphat valakit!

- Nem jelentettétek be a disznóvágást, nincs „Magánháztartási sertésvágási engedély“-etek, ezért a törvény nevében lefoglalom! Be kell szolgáltatnotok! – rendelkezett a malacról Jóskáék udvarába lépve.

- Csak egy pizl sír hadd maradjon! – csak egy kis zsír - könyörgött az asszony.

- Leforrázni, megpucolni, kettévágni és a Schäffer hentesnél leadni! Ő majd a jégverembe teszi, amig a városi elvtársak érte nem jönnek. Értettem?

- Hund, tu elende! Átkozott kutya! Te Teiwü szuj tie hujny! Vigyen el az ördög! – átkozódott a foga között Mári néni.

Már világosodott, amikor a férfi a két fél malacot a talicskára tette, és eltolta Schäffer henteshez.

- Elkapott a Buda, le kell adnunk a malacot – mondta gondterhelten.

- Na, szerintem azért nem annyira rossz a helyzeted! – kacsintott a hentes. I hob nau ned szau á Szau kszéng, téi zwá rechti Seidn hod. Én még sosem láttam olyan malacot, amelyiknek két jobb fele lett volna!