2015. szeptember 25., péntek

Élő tájház




„A honismereti szakkörtől a helytörténeti gyűjteményen át a tájházig” címmel
Jaszmann Gabriella, a magyarországi Német Tájházak Szakmai és Információs Központjának vezetője meghívására gyűltünk össze kutatók, gyűjteményvezetők és tájházat működtetők Budaörsön, a Jakob Bleyer Heimatmúzeum szabadegyetemének előadásán.

Az előadó beszélt az „élő tájház” fontosságáról. A koncepcióját most formáló,  programtervét most alakító solymári tájház, „élő tájházként” szeretne működni. Feladatának tekinti tárlatvezetéssel egybekötött tematikus kiállítások, múzeumpedagógiai foglalkozások, fesztiválok és falusi ünnepek rendezését, régi szokások felelevenítését. A fesztiválokkal kapcsolatosan hallottunk néhány jól működő példát: Hartán bodza-fesztivált, Vecsésen káposzta-fesztivált, Zebegényben gőzgombóc-fesztivált, Fekeden stifolder-fesztivált rendeznek. Ezeket a fesztiválokat évről évre egyre többen látogatják. 

Felmerül a kérdés, egy solymári fesztivált milyen helyi szokás köré lehetne szervezni? Mi a legjellemzőbb az itt élő németekre? Milyen speciális solymári ételeink vannak? Van-e olyan különlegességünk ami csak a solymáriakra jellemző?

Az előadás végén néhány szépen helyreállított tájházat láthattunk. Reméljük, hogy hamarosan a solymári tájházat is ezek között a példaértékűen felújított épületek között láthatjuk.

 


Feked

Bátaszék




Somberek


Hercegkút
Hidas
Zsámbék

2015. szeptember 24., csütörtök

2015. szeptember 23., szerda

Az első múzeumpedagógiai foglalkozás a Tájházban



Naszály Nóra, a solymári Fészek Waldorf iskola negyedik osztályának tanítója, diákjaival ma reggel ellátogatott az épülő Tájházba. A negyedikesek helyismereti epochájuk keretében ismerkednek a svábok szokásaival, nyelvével, hagyományaival. A látogatók örültek, hogy lehetővé tettük a felújítás alatt álló ház megtekintését.

A gyerekek a kapuban a solymári himnuszt énekelték. A ház egykori építtetőjéről és családjáról elhangzott néhány történet után bementünk a házba, hogy felfedezzük hol lehetett a konyha, a tiszta szoba, a gyerekszoba.




 
A kupacokban álló színes járólap mintázatát nagy odafigyeléssel és élvezettel rakták össze.


A padláson egy régi irkát találtak a gyerekek, amibe az 1971-72-es tanévben egy kisfiú a fogalmazásait írta. Az írásokat és a gyűrött lapokat az érdeklődő, kutató-restaurátor-diákok megígérték hogy elolvassák, lapjait kivasalják és visszahozzák. 





                                                   A ház homlokzatáról készült rajz



A tél beállta előtt a diákok segítségével sikerült a pünkösdi rózsát is elültetnünk.





A foglalkozás végén a gyerekek egy nagy kosár diót gyűjtöttek és elültették Kárpáti nénitől kapott pünkösdi rózsa gumóit is. A két szőlőtőkén bőségesen termő, mézédes szőlőt is leszüreteltük.

Megígérték, hogy a Bauernhaus-Tájház megnyitójára újra eljönnek és akkor a solymáriak himnuszát már két szólamban fogják énekelni.

2015. szeptember 21., hétfő

Templomi koncert után tájházi séta





Augusztus közepe óta az Önkormányzati hirdetőkben lévő plakátok egy kivételesen szép koncert közeledtét hirdették.
Szeptember 20.-án 17 órai kezdettel az Arts Phil-Harmony zenekar Bartal László, a Magyar Állami Operaház karnagya vezényletével Liszt, Debussy, Bach, Kodály és Puccini műveit adta elő a solymári templomban. A zenészek a Magyar Állami Operaház Zenekarának tagjai. A műsorszámokhoz elmélkedést Windhager Ákos művelődéstörténész, a zenekar intendánsa fűzött.



 A zenészek jótékonysági koncertet adtak, belépőjegy nem volt. A koncertlátogatók a templom bejáratánál elhelyezett, Solymár Nagyközség jegyzője által lezárt és szignált dobozba adakozhattak. A bevételt a most épülő-szépülő solymári Bauernhaus-Tájház javára fogják fordítani.

Az első padsorokat ugyan megtöltötték a komolyzenét kedvelő és a Tájházi sétára váró érdeklődők, de a hátsó sorok üresen maradtak.
A kicsiny, de annál lelkesebb közönség vastapssal köszönte meg a karnagy úrnak és kiváló zenészeinek a csodaszép koncertet, abban a reményben, hogy a következő előadást már a Tájház kertjében lehet majd rendezni.



A koncert után mintegy harminc érdeklődő átsétált a Tájházba, hogy megnézzék a felújítás jelenlegi állapotát. Egy-egy jó pohár bor mellett tájékoztatást kaptak a soron következő lépésekről és a nehézségekről, továbbá néhány anekdotát is hallhattak a ház egykori lakóiról.

2015. szeptember 16., szerda

Hazajöttek a szentképek



1946 április 23.-án telepítették ki a Posovszky családot a Szent Imre Herceg utca 6. számból, a mai Dózsa György utcában levő Bauernhaus -Tájházból. A szülőkkel együtt a 9 éves Rézinek és a 16 éves Rózsinak is el kellett hagyniuk otthonukat. Rózsi néni Horváth Károlyné, ma 86 éves Solymáron él a családjával. 1946 novemberében visszaszökött Magyarországra, de a szülői ház küszöbét többé nem léphette át. Testvére német férjet választott és szüleivel együtt Németországban maradt. Rézi néhány éve meghalt és férje Eberhard Wiedmann megkeresett bennünket, hogy a Posovszky család kitelepítéskor magával vitt szentképeit vissza szeretné juttatni. Egy solymári család néhány hete hazahozta a képeket.

Rózsi néni elmondása alapján tudjuk, hogy hol voltak a szentképek és a felújítás befejeztével eredeti helyükre kerülnek vissza. A képek hazatértek!

Hálás köszönet minden közreműködőnek!