Rézi
A solymári Kompanei színjátszói új darabot próbálnak, amit a
kitelepítési
emléknapon, április 22.-én vasárnap 17 órakor a Művelődési házban fognak
bemutatni.
Az új színdarab, a „Rézi” alapötletét Maria-Theresia Posovsky,
a
solymári Svábházból kitelepített család kisebbik lányának naplója
adta,
melyet unokái számára készített. A darab történetvezetése
nem követi szolgaian
Rézi visszaemlékezéseit, annál is kevésbé,
mert Rézi családja ezt nem is
szerette volna. Bizonyos jelenetek
a naplóból, más jelenetek idős solymári
emberek elbeszéléseiből,
megint mások saját gyerekkori emlékekből álltak össze.
Hasonló
emlékiratot bármelyik kitelepített sváb lány írhatott volna,
hasonló
élményeket minden elűzött és itthon maradott család átélt.
A kitelepítettek
idegen földön küzdöttek a honvágy gyötrő érzésével,
az itthon maradottak állandó
félelemben éltek, kiszolgáltatva,
megalázva, kifosztva.
A darabban vannak persze vidámabb, mulatságosabb részek is,
mert kilenc-tíz évesen hogyan is láthatta volna másképpen egy
gyerekek a
világot? 1944-ben a német, majd később a szovjet
hadsereg is igénybe vette Réziék
házát, a mostani Svábházat.
Az előbbiek csapattestkonyhát, az utóbbiak rádió adó-vevő
morzeállomást helyeztek el a házban. A családot nem költöztették
ki, így a
katonák elnézték a kisgyerekek lábatlankodását, és kifejezett
tetszéssel fogadták, ha azok eltanultak tőlük ezt-azt. Az orosz
tetszéssel fogadták, ha azok eltanultak tőlük ezt-azt. Az orosz
katonáktól orosz szavakat,
a csapattest jelszavát, a híradójeleket,
a németektől pedig szinte bármit,
hiszen velük közös nyelvet beszéltek.
1996-ban, a kitelepítés 50. évfordulója alkalmából sokan hazalátogattak
Solymárra. Rézi is jött a kilenc éves unokájával, aki azt kérdezte:
„Nagymama, itt olyan szép minden, miért mentetek ti innen el?”
– mire a
nagymama válasza: „Mi nem akartunk innen elmenni,
minket innen elkergettek.”
Az új darabban az eddigiektől eltérően a Kompanei felnőtt tagjain
kívül nagyobbrészt gyerekek szerepelnek a solymári, nagykovácsi,
óbudai, vörösvári német kéttannyelvű iskolákból. A díszleteket
id. Milbich
Tamás tervezte, a kosztümök Zentai Bernadett és
Dr. Friedrich Katalin
hozzáértését tükrözik.
A világítást és a hangtechnikát Érchegyi László kezeli.
