Hazaszökők útvonala

Milbich Márton szabó volt. A katonaélet olyan távol állt tőle, mint Makótól Jeruzsálem. Az Erdő utcai svábház egyik szobájában lakott feleségével és 4 éves fiával, a másikban volt a szabóműhely, ahonnan csak vasár- és ünnepnapokon mozdult ki, akkor is csak a nagymisére ment. A legfrissebb  híreket és pletykákat a kuncsaftok házhoz hozták neki. Nem kocsmázott, mértéktartó, halk szavú ember volt. 1943-ban őt is behívták katonának, és rövid kiképzés után az egész századot a frontra irányították. 1946. április 18-án még hadifogságban volt Szibériában, amikor az itthon maradt családját Németországba kitelepítették.

 
1948-ban került haza. A Keleti pályaudvaron egyik nagybátyja várta, aki szűkszavúan közölte vele, hogy „elvitték őket”. Később megtudta, hogy azon felül, hogy a feleségét és a kisfiát, a szüleit és a testvéreit kitelepítették, még a házukat is egy Felvidékről Magyarországra telepített családnak adták. A nagybácsi azzal vigasztalta a magára maradt fiatalembert, hogy ez a sorscsapás nemcsak neki jutott osztályrészül, a hazajövő legtöbb katonát is ugyanilyen hír várta.

-      Mit tegyek? Woz szur i moche? Mit tegyek? - kérdezgette Matti a nagybácsit.

-      Volt, aki a frontról hazajőve a családja után ment Németországba. És voltak olyan kitelepített asszonyok, akik Németországban tudták meg, hogy a férjük hazajött a fogságból, és visszaszöktek Magyarországra - magyarázta a nagybácsi.

-      Lehet, hogy visszajönne a feleségem, ha megírnám, hogy itthon vagyok?

-      Rátermett asszony a feleséged, próbáld meg!

Matti felesége a Heidenheim melletti kis faluba Gerstättenbe került.  Amikor megtudta, hogy a férje Solymáron van, nem lehetett tovább tartóztatni. Elhatározta, hogy kerül amibe kerül, visszaszökik a fiával. De hogyan? Kézen-közön forgott egy leírás, melyet a már korábban hazatérők készíthettek. Ennek alapján indultak el, végig ez vezette őket. Csodával határos módon ez az útleírás mind a mai napig megmaradt. A Milbich család jóvoltából nemrég került ez a megsárgult levél a Svábházba.

Első lépésben vonattal vagy autóbusszal kellett eljutni Heidenheimből Münchenbe. A leírás így indul: München-Freilassing-Berchtesgaden. Ekkor kezdődtek az izgalmak: gyalog kellett a hegyeken keresztül átmenni a német-osztrák határon, majd Halleintől Grazig közel 200 kilométeres út állt előttük, bizonytalan közlekedéssel, többnyire szintén gyalog. Az éjszakát az erdőben vagy útszéli tanyák istállóiban töltötték. 

Az eredeti szövegből idézünk, megtartva a helyesírási hibákat:

„Grazon megérdeklődni honnét megy az autóbusz irány Fürstenfeld felé, ha pedig nem tudják megérdeklődni akkor vonattal kell menni Feringen át Fürstenfeldre, Grazon meg lehet érdeklődni a Stadtkellerben a forint véget. Fürstenfeld vigyázni mert határ város onnét irány Königsdorf Heiligen Kreuz, Máriaújfalu, Szombathely, Budapest.“

Alig hihető, de 3 hét alatt hazaérkeztek. S hogy az öröm teljes legyen, néhány év múlva még a házukat is sikerült visszavásárolni a betelepítettektől.

Néhányan azt tervezzük, hogy a leírás alapján megtesszük ezt az utat. Kit érdekelne egy „solymári Camino“?

A részletes útvonal az alábbi linken tanulmányozható (a leírás szerinti meghatározott pontok alapján megközelítően rekonstruált útvonal):

https://drive.google.com/open?id=1LsCHq3NRbWoSHJEJDFvX5UUHbSdBWJ_L&usp=sharing