Nagymama egyre
csak fogyott, napról-napra soványabb lett.
- Fáj valamid?
– kérdezte a lánya.
- I hob
nichts, nincs semmi bajom – mondta ingerülten, mert az idegeire ment az állandó
kérdezősködés. Amíg piacozni tudok a Szeölivel – a sógornőjével –, addig,
higgyétek el, nincs semmi bajom!
Nagymama és
Szeöli hetente két-három alkalommal Budapestre utaztak piacozni. A virágszezon
a hóvirággal kezdődött, majd jött a nárcisz, az aranyeső, a csillagvirág, a
tulipán, a gyöngyvirág, az orgona, és nagymama kedvence, a májusi kertek királynéja,
a pünkösdirózsa. A kertje tele volt ezzel a pazar színvilágú, illatos, nagyfejű
rózsával.
- A pünkösdirózsa
nemcsak a legszebb virág, de a legjobb üzlet is! – mondta többször.
Este megkötötték
a csokrokat, amelyeket a hajnali indulásig vizes vödrökben tároltak a pincében.
A virágok teleszívták magukat vízzel, így másnap délig víz nélkül is kitartottak,
nem hervadtak el. Mivel nem nyílott annyi virág a kertben, hogy azzal megérje a
városba utazni, a hajnali vonattal először a Bosnyák téri nagybani piacra mentek.
Ott vettek még két kosárnyi virágot. Mire a város felébredt, ők már a Blaha
Lujza téri aluljáróban, vagy fent a buszmegállókban árulták a portékájukat.
Nagymama és
Szeöli elválaszthatatlanok voltak. Ha az egyik eladta a sajátját, besegített a
másiknak. Amikor végeztek, vettek az ABC-ben egy kiflit és 10 dkg párizsit,
leültek egy padra, és jóízűen megették. De az utóbbi időben már a parizer sem
ízlett neki.
Mivel tovább
fogyott, a lánya elvitte az orvoshoz.
- Rézi néni,
beutalom a Rókus kórházba, ott majd kivizsgálják!
- De csak a
pünkösdirózsa után megyek! – kötötte az ebet a karóhoz nagymama. A doktornő viszont
kérlelhetetlen maradt, így nagymama bement a Rókusba. Soha nem volt még kórházban,
háziorvosnál is csupán kétszer az életében: egyszer a papa halotti papírjaiért,
és most. Sosem volt még nőgyógyásznál, mind az öt gyerekét otthon, bábaasszony
segítségével hozta világra.
- Vetkőzzön le,
kérem! – mondta a nővérke.
- Woz szül i
moche? Mit csináljak? – értetlenkedett.
- Vegye le az
alsóneműjét – fogalmazott most már egyértelműbben a nővér.
- Szauwoz hob
i ned! Ilyesmit én nem hordok.
A lánya, aki
elkísérte, majd elsüllyedt szégyenében. Előző este nagymama lelkére kötötte,
hogy most az egyszer vegyen fel alsóneműt.
- Ha ez a
vacak rajtam van, úgy érzem, mintha megfulladnék. Így legalább gyorsabban
végeztünk! – ezzel lezárta az ügyet.
További
vizsgálatokra bent tartották a kórházban. A kórterem ablakából pont a Blaha
Lujza térre látott. Korán kelő ember volt, hatkor már megmosakodva, haját kontyba
fogva állt az ablaknál, és nézte a reggeli forgatagot. Egyszercsak mit
lát? Ott áll Szeöli a virágjaival!
- Ti mocht itzt
mit ti Pfingstnrauzn á kuads Gscheft und i muaz to haucke! Most jó üzletet
csinál a pünkösdirózsával, nekem meg itt
kell ülnöm! – állapította meg nem kis irígységgel nagymama.
A reggeli
vizit után a főorvos fülébe súgta:
- Herr
Toukter, holnap hajnalban kimennék a Bosnyákra, vennék rózsákat, itt a Blahán
eladnám, és vizitre már itt vagyok. Köty, i kau ké? Ugye mehetek? – könyörgő
tekintetét a doktorra szegezte. A főorvos hallott már egyet s mást az életében, de
ilyen kéréssel még nem találkozott. Elképedve rázta a fejét és hümmögött.
A másnapi
nagyvizitkor nagymama az utolsó pillanatban ugrott be az ágyába. Jöttek az
orvosok.
- Hogy van,
Nick néni? – kérdezte a professzor úr, miközben a beteglapját tanulmányozta - Csak
nem fázik?
- Én? Nem,
dehogy.
- Akkor miért van
kendőben?
A mama bosszankodott
magában, hogy lehetett ilyen feledékeny. De nem dughatta ki a takaró alól a
kezét, mert azonnal meglátnák, hogy utcai ruhában van. Csurgott róla a
verejték, de a vizit végéig meg sem mert moccanni.
Az orvosok
gyógyulást kívántak a betegeknek, és kimentek. A főorvos az ajtóból
visszafordult:
- Nem hittem
Nick néni, hogy maga ezt komolyan gondolja. Most az egyszer szerencséje volt. De
ne jöjjön nekem holnap egy újabb ötlettel! És a cipőjét is vegye le!
Köszönet a
vörösvári Nick Krisztinek nagymamája anekdotájáért
Köszönet Milbich
Tamásnak, aki a virágot áruló sváb néni fotóját a rendelkezésünkre bocsátotta.
