2020. június 29., hétfő

Jól sikerült a nyitóbuli a Svábházban


A kánikula ellenére a vasárnap délutánra meghirdetett nyitóbulin megtelt a Svábház udvara. A látogatók felszabadultan beszélgettek egymással, élvezettel hallgatták a zenét, mindenki örült, hogy végre kimozdulhatott otthonról. A vendégek között üdvözölhettük Dr. Szente Kálmán polgármestert is, aki kiváncsi volt a karantén utáni első nagyobb solymári összejövetelre.

Az árnyas diófa alatti asztalokat hamar elfoglalták a Heimatverein tagjai, a Sütőklub asszonyai, a Férfikórus és a sramlizenét kedvelők. Még Leányfaluról is érkeztek vendégek! Sax Norbert és édesapja Sax László, valamint a solymári Zwickl Márton dobos, gondoskodtak a jó hangulatról. A Lokanta étterem hideg csapolt sörrel, fröccsel, házi szörppel és rántotthúsos zsemlével kényeztette a vendégeket.

2020. június 21., vasárnap

Nyitóbuli a Svábházban


2020. június 28-án, vasárnap 16 órától

Svábházi zenés délután

Wei, Spritze, Pie, Himbeesoft, Auspochenes Fleisch mit Seimmü und

Múzi

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki szereti a
sváb zenét
 lesz bor, fröccs, sör, málnaszörp és rántotthúsos zsemle

A zenét Sax Norbert és barátai szolgáltatják.
A kulináris finomságokat a Lokanta étterem biztosítja.
A belépés ingyenes.

Kummc, tazme á pizl tischkerieren tán, wóz tringe und Múzi héen!

A pléh szívecske


Rézi nyolcvanon felül volt már. Meggörnyedve, botjára támaszkodva minden délelőtt kicsoszogott a ház előtti padra. Leült, kezét összekulcsolva kötényében pihentette, ujjai között zsebkendőt szorongatott.  A zsebkendő egyik csücske csomóra volt kötve, ebben volt a Klinglszaklkőgy a perselypénz meg egy kis fém szívecske, ahogy ő mondta, mei Herz az én Szívem.

Amikor a templomi óra delet ütött, bement, és a nyári konyhában a gázon megmelegítette az ebédjét. Fogatlan szájában ide-oda vándorolt a falat, míg le nem nyelte. Már régen nem volt étvágya. Ebéd után ledőlt a konyhában lévő díványra. Utána megint kiült a padra, és várt. Pontban négy órakor meglátta a sarkon Tónit, aki botjára támaszkodva a Tallerék kocsmája felé totyogott. Útja minden nap a pad előtt vezetett el.

Öt órakor begördült az udvarra a fia, Jóska autója. Letekerte az ablakot, és kiszólt:
- Mi van, Mutter?
- Koanix, woz szüj szei? Semmi, mi lenne?
Fél hatkor hazaért a menye is, aki a helyi szövetkezetben dolgozott. A padnál röviden megállt, és mindig ugyanazt  kérdezte:
- Megmelegítette az ebédet? És elzárta a gázt?
- Jo – válaszolta kurtán Rézi, de a menye ezt már meg se hallotta. Sietős léptekkel bement a kiskapun.

Pontban fél 7-kor Tóni is hazafelé tartott a szemben lévő kocsmából. Rézi már várta, és amikor a padhoz ért, az asszony egy icipicit arrébb csúszott, mintha hellyel kínálná. De nem szólt egy szót sem. Tóni megállt egy pillanatra, de nem ült le. Morgott egy Kuadi Nocht-ot, jó éjszakátot, és továbbment.

Rézi bement a házba, a nyári konyhában elkészítette a vacsoráját. Mindig ugyanazt ette, Mülli Eipreiklt, tejbe áztatott kiflit, mert azt nem kellett rágni. A szobájában befeküdt az ágyba, zsebkendőjét és a rózsafüzért szorongatva imádkozva elaludt.

Másnap nem érezte jól magát, ezért ebéd után kicsit tovább szunyókált. Mire felébredt, a konyha órája már négyet mutatott. Meg sem mosta az arcát, gyorsan felkötötte a kendőjét, és megszaporázta lépteit. Alighogy leült a padra, Tóni már fordult is be a sarkon.
- Kudn Tog, Rézi! Jó napot, Rézi!- köszönt a férfi.
- Krieszti Kautt, Tauni! Hozott Isten, Tauni! – válaszolta olyan lágyan az asszony, hogy az felért egy szerelmi vallomással.

A következő nap üres volt a pad.
- Biztosan elaludt – gondolta Tóni.
A kocsmában megrendelte a szokásos kisfröccsét. Mindig ahhoz az asztalhoz ült, ahonnan jól láthatta a padot. De a pad ezen a délutánon üres maradt. Hazafelé menet meglátta az udvaron Jóskát.
- Wau iz ti Ál? Hol van a mama? - kiabált át a kerítésen.
- Tegnap éjszaka elvitte a mentő. Várjon Tóni bácsi, hagyott itt magának egy Schohtlt, és átnyújtott neki egy kis dobozt. Tóninak hevesebben kezdett verni a szíve.

Hazaérve megvacsorázott, megborotválkozott, és ünnepi ruhát öltött. Előrement a fédri Stummba, a tiszta szobába, és leült. Óvatosan nyitotta ki a skatulyát. Kivette a csomóra kötött zsebkendőt. Kibogozta, és meglátta azt a pléh szívet, amit a krasznodari fogolytáborban Rézinek készített. Egy hamarabb szabadult fogolytársa elhozta a leánykérő levéllel együtt Solymárra. De elkésett vele. Rézi már férjes asszony volt, szülei egy módos gazda sánta fiához kényszerítették.
Kérges tenyerével lágyan megsimogatta a pléh szívecskét, miközben patakokban folyt a könnye.
Egyszercsak megszólalt a solymári templom lélekharangja.