Tauni Feitte
(Tóni bácsi) a Vitéz utcában, az Okeli kocsma közelében lakott. Vasárnap
délutánonként itt jöttek össze a cimborákkal. Ilyenkor iszogattak, egy-két
ultipartit játszottak, beszélgettek: melyik menyecske rosszalkodott a kázliban
(sikátorban), kinek lesz esküvője, ki halt meg? Hét közben nem kocsmáztak az
emberek, mindenki otthon itta a maga készítette borát. Tóni a
változatosság kedvéért Okelinél mindig sört ivott.
Úgy tűnik, egy
alkalommal ez megártott neki. Rohanva jött ki a kocsmából, és szaladt-szaladt a
Vitéz utcán lefelé. Érezte, hogy ha nem ér haza időben, nagy baj lesz. Kivágta
a kertkaput, és fejvesztve rohant a budira.
Dolga
végeztével vette csak észre, hogy nincs papír.
- Miedi, pring mie á Popier! Mariska, hozz
nekem papírt!
A felesége
nagyotthalló volt. Tóni bácsi várt egy kicsit, majd újra rázendített, most már
hangosabban:
-Miedi, pring
mie á Popier!
Az asszony meghallhatott
valamit, mert kijött az udvarra, körbenézett, de nem látott senkit, így újra
bement.
Tóni bácsi most
már torkaszakadtából üvöltött.
- Miediiiiii! Pring mie á Popiiiiier!
Az asszony megint
kijött a házból, mintha az istálló felől jönne a hang. A férje biztosan most látja
el az állatokat – gondolta.
- Woz wüszt?
Mit akarsz?
- Pring mie á
Popier! – üvöltött a férje.
- Woooz? Á
Pie? Mit? Sört? – értette félre. Host Heind nau ned knyuag ksauffe! Nem ittál ma
már eleget?
Megbolondult ez
a Tóni, gondolta a felesége. Méghogy vigyek neki az istállóba sört! Bosszúsan legyintett,
és végleg bement a házba.
Drága Hilda!
VálaszTörlésmegint megörvendeztettél kedves-derűs történeteddel!
De ma enélkül is írnék: Óriási élményt jelentett a takaros rendben tartott Svábházban tett látogatásunk kórustársaimmal együtt persze nekem is, bár már láttam, de ilyen alapos, megható történetekke gazdagított "idegenvezetésben" még nem volt részem! Szívet melengető jó érzés tudni-látni, milyen jó kezekben van ez a kis "intézmény", amely még vírus idején is tartalommal, élettel teli! Már a gyönyörű, ápolt kertjét látni is élmény!
Szívből gratulálok és kívánok minél több érdeklődőt: nagyon jó autentikus forrásból bepillanthatni a magyarországi dolgos svábok mindennapjaiba!
Szeretettel üdvözöl
KKati