Élő tájház

„A honismereti szakkörtől a helytörténeti gyűjteményen át a tájházig” címmel

Jaszmann Gabriella, a magyarországi Német Tájházak Szakmai és Információs Központjának vezetője meghívására gyűltünk össze kutatók, gyűjteményvezetők és tájházat működtetők Budaörsön, a Jakob Bleyer Heimatmúzeum szabadegyetemének előadásán.

Az előadó beszélt az „élő tájház” fontosságáról. A koncepcióját most formáló,  programtervét most alakító solymári tájház, „élő tájházként” szeretne működni. Feladatának tekinti tárlatvezetéssel egybekötött tematikus kiállítások, múzeumpedagógiai foglalkozások, fesztiválok és falusi ünnepek rendezését, régi szokások felelevenítését. A fesztiválokkal kapcsolatosan hallottunk néhány jól működő példát: Hartán bodza-fesztivált, Vecsésen káposzta-fesztivált, Zebegényben gőzgombóc-fesztivált, Fekeden stifolder-fesztivált rendeznek. Ezeket a fesztiválokat évről évre egyre többen látogatják. 

Felmerül a kérdés, egy solymári fesztivált milyen helyi szokás köré lehetne szervezni? Mi a legjellemzőbb az itt élő németekre? Milyen speciális solymári ételeink vannak? Van-e olyan különlegességünk ami csak a solymáriakra jellemző?

Az előadás végén néhány szépen helyreállított tájházat láthattunk. Reméljük, hogy hamarosan a solymári tájházat is ezek között a példaértékűen felújított épületek között láthatjuk.

 

Feked

Bátaszék

Somberek


Hercegkút

Hidas

Zsámbék

Hutoto Pilisvörösváron!

Szeptember 27.-én vasárnap,  4 órakor a vörösvári Művészetek Házában 

HUTOTO!

Az első múzeumpedagógiai foglalkozás a Tájházban

Naszály Nóra, a solymári Fészek Waldorf iskola negyedik osztályának tanítója, diákjaival ma reggel ellátogatott az épülő Tájházba. A negyedikesek helyismereti epochájuk keretében ismerkednek a svábok szokásaival, nyelvével, hagyományaival. A látogatók örültek, hogy lehetővé tettük a felújítás alatt álló ház megtekintését.

A gyerekek a kapuban a solymári himnuszt énekelték. A ház egykori építtetőjéről és családjáról elhangzott néhány történet után bementünk a házba, hogy felfedezzük hol lehetett a konyha, a tiszta szoba, a gyerekszoba.

 
A kupacokban álló színes járólap mintázatát nagy odafigyeléssel és élvezettel rakták össze.

A padláson egy régi irkát találtak a gyerekek, amibe az 1971-72-es tanévben egy kisfiú a fogalmazásait írta. Az írásokat és a gyűrött lapokat az érdeklődő, kutató-restaurátor-diákok megígérték hogy elolvassák, lapjait kivasalják és visszahozzák. 

                                                   A ház homlokzatáról készült rajz



A tél beállta előtt a diákok segítségével sikerült a pünkösdi rózsát is elültetnünk.

A foglalkozás végén a gyerekek egy nagy kosár diót gyűjtöttek és elültették Kárpáti nénitől kapott pünkösdi rózsa gumóit is. A két szőlőtőkén bőségesen termő, mézédes szőlőt is leszüreteltük.

Megígérték, hogy a Bauernhaus-Tájház megnyitójára újra eljönnek és akkor a solymáriak himnuszát már két szólamban fogják énekelni.

Templomi koncert után tájházi séta

Augusztus közepe óta az Önkormányzati hirdetőkben lévő plakátok egy kivételesen szép koncert közeledtét hirdették.

Szeptember 20.-án 17 órai kezdettel az Arts Phil-Harmony zenekar Bartal László, a Magyar Állami Operaház karnagya vezényletével Liszt, Debussy, Bach, Kodály és Puccini műveit adta elő a solymári templomban. A zenészek a Magyar Állami Operaház Zenekarának tagjai. A műsorszámokhoz elmélkedést Windhager Ákos művelődéstörténész, a zenekar intendánsa fűzött.

 A zenészek jótékonysági koncertet adtak, belépőjegy nem volt. A koncertlátogatók a templom bejáratánál elhelyezett, Solymár Nagyközség jegyzője által lezárt és szignált dobozba adakozhattak. A bevételt a most épülő-szépülő solymári Bauernhaus-Tájház javára fogják fordítani.

Az első padsorokat ugyan megtöltötték a komolyzenét kedvelő és a Tájházi sétára váró érdeklődők, de a hátsó sorok üresen maradtak.

A kicsiny, de annál lelkesebb közönség vastapssal köszönte meg a karnagy úrnak és kiváló zenészeinek a csodaszép koncertet, abban a reményben, hogy a következő előadást már a Tájház kertjében lehet majd rendezni.

A koncert után mintegy harminc érdeklődő átsétált a Tájházba, hogy megnézzék a felújítás jelenlegi állapotát. Egy-egy jó pohár bor mellett tájékoztatást kaptak a soron következő lépésekről és a nehézségekről, továbbá néhány anekdotát is hallhattak a ház egykori lakóiról.

Hazajöttek a szentképek

1946 április 23.-án telepítették ki a Posovszky családot a Szent Imre Herceg utca 6. számból, a mai Dózsa György utcában levő Bauernhaus -Tájházból. A szülőkkel együtt a 9 éves Rézinek és a 16 éves Rózsinak is el kellett hagyniuk otthonukat. Rózsi néni Horváth Károlyné, ma 86 éves Solymáron él a családjával. 1946 novemberében visszaszökött Magyarországra, de a szülői ház küszöbét többé nem léphette át. Testvére német férjet választott és szüleivel együtt Németországban maradt. Rézi néhány éve meghalt és férje Eberhard Wiedmann megkeresett bennünket, hogy a Posovszky család kitelepítéskor magával vitt szentképeit vissza szeretné juttatni. Egy solymári család néhány hete hazahozta a képeket.

Rózsi néni elmondása alapján tudjuk, hogy hol voltak a szentképek és a felújítás befejeztével eredeti helyükre kerülnek vissza. A képek hazatértek!

Hálás köszönet minden közreműködőnek!