Gyerekkoromban gyakran hallottam szüleimtől, nagyszüleimtől: „Schpoan muazme!” „Spólorni kell!” - ez a felszólítás mindenre vonatkozott, ételre, ruhára, szórakozásra.
Tilos volt ételt kidobni. Ami nem fogyott el, azt megkapták az állatok. Csak a hibás gyümölcsöt ehettük meg, mert a hibátlan, szép árut a piacra vitték. A ruhára is vigyáznunk kellett, volt hétköznapi és vasárnapi ruhánk. Ha valaki hétköznap csinosan öltözött, megkérdezték mit ünnepel? A bálokon az asszonyok málnaszörpöt, a férfiak egy-két fröccsöt engedtek meg maguknak. Rossz szemmel nézték azokat, akik kirúgtak a hámból.
A 80-as években piacra járó nagymamák, a virág és a gyümölcs eladásából származó jövedelemből több évi megtakarítás után, autót vettek a gyerekeiknek, vagy motort az unokának. Rézi néni, egy volt ezek közül.
Link:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése