1946. április 18-án és 23-án 75 évvel ezelőtt, közel kétezer solymári svábot űztek el otthonukból, hazájukból. A "Nie Wieder!, Soha többé!" című filmmel emlékezünk az eseményekre.
https://www.youtube.com/watch?v=pA28pP_Nl2c
-Mutatok
valamit! – mondta a nagynéném és kihozott a nyári konyhából egy
alumíniumtálat és egy füles poharat.
-Tudod mi ez?
-Ez egy ütött-kopott alumíniumtál, meg egy csuporféle - válaszoltam.
-Ez a férjem csajkája volt, magával hozta a Krím-félszigetről.
-Honnan? Hogy került oda?
Megtudhatjuk az alábbi történetből.
A hasonló hangzású, de különböző értelmű szavak a beszédben olykor félreértésre adnak okot, főleg ha valaki még rosszul is hall. Solymári német dialektusban a "Popie" papír és a "Pie" sör szavak hangzása megtévesztő lehet. Tóni bácsi esetében is ez okozta a félreértést.
A két világháború közötti időszakban a tehetős solymári földművesek
lovasszekéren szállították a megtermelt zöldséget-gyümölcsöt a
budapesti piacokra. Vonattal ritkán utaztak, ezért amikor Mári néni
először szállt vonatra, az bizony nagy izgalmat és komoly kihívást
jelentett számára.
https://youtu.be/nknOFZFI61A
Alábbi történet példát mutat és elgondolkoztat, hogy az orosz
hadifogolytáborokat megjárt férfiak milyen hatással voltak a
felnövekvő generáció erkölcsi fejlődésére.