A ház története
A házat
Posovszky Márton és felesége, Judt Teréz építtette 1937-ben. A terveket Szeidler
József készítette. Alig 9 év elteltével, 1946 tavaszán kitelepítették a
családot. A kitelepítést követően a házat a mezőkövesdi származású Pál János
napszámos kapta meg az államtól. Az 1950-es évek elején a ház első szobáját Újházi
György író, dramaturg és felesége Berki Zsófia lakta, őket Budapestről
telepítették ide Solymárra. A budapesti értelmiségi család az 1960-as évek
közepén elköltözött. Pál János lánya, Pál Elvira Mária, feleségül ment Székely
Mátyás Mezőkövesdről származó kubikushoz. A Székely házaspárnak egy fiúk
született Mátyás, akinek gyermekei 2013-ban a solymári önkormányzatnak eladásra
kínálták a házat.
Székelyék az
eredeti előszobából konyhát és fürdőszobát alakítottak ki, és bevezették a
vizet (gázcsonk az udvaron van). A kövezet, a padlózat, az ajtók, az ablakok mind
1937-ből származnak. A házon egyéb átalakítást nem végeztek.
Székelyék az
udvarhoz tartozó hátsó kertet 2001-ben telekszomszédaiknak eladták. Ahol régen
a disznóól és a trágyadomb volt, ott ma - másik telekhez tartozó - lakóház áll.
Posovszky Márton családjának története
A földműves,
Posovszky Mátyás a Hősök utcában [Neövőgy] lakott. Két fia közül az egyik Posovszky Jakab
pékmester, a másik fiú Posovszky Márton (*1906. október 28. †1993. július
23.) földműves lett. Márton 1929-ben feleségül vette Judt Terézt (*1908. április 2. †1987.
december 7.) A fiatal pár kezdetben a szülőknél lakott, majd 8 évi házasság
után a Szent Imre herceg (ma Dózsa György) utcában építkeztek.
Földművesek voltak, főleg gyümölcsöt termeltek: a híres solymári „politur” cseresznyét,
meggyet, málnát, ribizlit, körtét, sárga- és őszibarackot, szilvát, birsalmát,
naspolyát, diót. A gyümölcsöt lovaskocsival vitték eladni főleg az óbudai [Aujdauwe
Moag, Altbudaer Markt] és a Széna téri [Heiplotz, Heuplatz] piacra. A családnak
volt egy kis szőlője is, ez mintegy néhány hektó saját bort eredményezett. Ezen
kívül kukoricaföldjük és lucernásuk is volt. Földjeik a solymári határban
voltak. [Tretplotzocke, Paustweg, Wéerischwarer Ocker, Freigrund, Wojgyocke,
Fünfklofter]
Posovszky
Márton a földművelésen kívül értett az asztalos- és ácsmunkákhoz is. Saját maga
készítette a ház homlokzatán látható, fából készült díszítő elemeket. Telente
színpadot ácsolt budapesti színházaknak.
A család a kitelepítés előtt házuk udvarán (1942) |
Két gyermekük született, Rózsi 1930. május 2.-án és Rézi 1937. szeptember 13.-án. Rózsi, mint „nagylány” gyakran vigyázott a húgára, ellátta az állatokat és főzött az egész családra. A lányok az 1942 táján készült képen láthatók házuk folyosóján kedvencükkel, Csicsi cicával.
Balról
Rézi és nővére Rózsi,Csicsi
cicával
|
A családot 1946. április 24.-én kitelepítették. Posovszky Márton két faládát ácsolt, az egyikbe a ruhaneműk és a meleg takarók kerültek, a másikba az élelmiszer. Viszontagságos útjuk végén Brettenben (Németország, Baden-Württemberg tartomány) találtak otthonra.
Rózsi
16 éves volt a kitelepítéskor. Annak ellenére, hogy családjával
együtt került Németországba,
nem tudta megszokni az új környezetet, és elhatározta, hogy
visszaszökik Magyarországra. Szétbombázott német, osztrák és
magyar városokon keresztül ért 15 éves unokaöccsével együtt
egy novemberi estén Solymárra. Itt nemhogy nem várta senki, hanem
még a rokonok sem fogadták be, mert féltek a hatóságoktól, az
újabb kitelepítéstől, a besúgóktól, a meghurcoltatástól.
Végül Bözsi néni, a Széna téri piacon a régi standjuk mellett
árusító baromfis kofa fogadta be. Nála húzta meg magát, míg
nagykorú nem lett. Szakácsnőnek tanult, itt ismerkedett meg
későbbi férjével, Horváth Károllyal, aki 1950-ben vette
feleségül. Két gyerekük született, Ilona és Károly. Az 1960-as
években a moszkvai magyar nagykövetség szakácsaként éveket
töltött családjával a Szovjetunióban. Hazajövetelük után,
anyagilag megerősödve, telket vettek Solymáron, és házat
építettek.
Rózsi néni 2014.
májusában jó egészségben töltötte be 84. évét, és sok
hasznos információval és anekdotával szolgált a ház
történetének felkutatásához.
Rózsi
és barátnői 1948-ban Solymáron,
balról Milbich Mária és
Wenczel Anna.
|
Horváth Károlyné, Posovszky Rózsi néni 84 éves
|
Rézi
hamar beilleszkedett az új német közösségbe, okos lányként jól
tanult. Évtizedeken át megbecsült titkárnőként dolgozott.
1962-ban férjhez ment Eberhard Wiedmann tanáremberhez.
Házasságunkból két lány született: Christiane és Carolyn.
Rézi a szülőkkel
1948-ban Németországban
|
Öt
unokája számára kezdte leírni és fényképekkel illusztrálni a
gyerekkorát, a kitelepítés történetét és a család
beilleszkedését az új hazába. Ez a 60 lapos füzet történelmi
kordokumentum, melyből számunkra életre kelnek a tájház egykori
lakói, a hétköznapjaik, az orosz megszállás és a kitelepítés
szörnyűségei. Rézi 2011. március 23.-án halt meg
Németországban.
Posovsky Rézi visszaemlékezéseinek címlapja
|
Történetek a ház
egykori lakóiról
Egy
solymári család a 70-es években meglátogatta Posovszkyékat
Brettenben. Ajándékba Posovszky Márton egykori gyaluját vitték,
amit Székely Mátyástól vásároltak 500 forintért. Márton
kicsomagolta az ajándékot, és azt mondta:
-Nem
értem, hogy lehet egy ilyen jó szerszámot eladni!
Posovszky
Márton aprótermetű, törékeny alkatú, szívós férfi volt. Mint
ácsmester a téli hónapokban Budapesten keresett munkát. Egy
alkalommal szerszámaival a Széna téri piac előtt álldogált.
Hozzálépett egy férfi, megmustrálta, majd végül a szekercéjét
megvizsgálva kérdezte:
-Maga
akar munkát keresni? – és földre dobta a szerszámot
Márton
így válaszolt:
-Engem
megalázhat, de a szerszámaimat nem hagyom! Ennek a szekercének a
nyele, a fogása, az éle a legtökéletesebb! Csak maga nem ért
hozzá!
A
férfi, egy budapesti színháznak színpadi ácsolókat,
díszletmunkásokat keresett. Mártonnak így lett évtizedeken
keresztül a téli hónapokban munkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése