Téli álom

Tavaly nyár végén, egy meleg augusztusi napon Blum Emi néni és testvére, Erdős Terike a Tájházban jártak. Arról volt szó, hogy a Tájház 15 ablakszárnyára új csipkefüggönyökre lenne szükség, darabonként 60x40 cm méretben. Óriási feladat, de örömmel elvállalták! Megbeszéltük, milyen minta lenne megfelelő. Elmondásuk alapján a solymáriak ablakait masnis vagy virágmintás függönyök díszítették. A masnis mellett döntöttünk, ebben az esetben viszont úgy kell a mintát horgolni, hogy azt az osztólécek ne zavarják. Ja kérem, ezt hívják gondos, alapos, a legapróbb részletekre is kiterjedő tervezésnek!

virágminta

masnis minta

Eltelt három hónap, és elkészültek a függönyök! Aki horgolt valaha, az tudja, milyen időigényes munka ez. A családtagok elmondása alapján e hónapok alatt Emi nénit és Terikét akár a tévé előtt ülve, akár a rádiót hallgatva vagy beszélgetve, de mindig horgolótűvel a kezükben látták. 

Emi néni

Terike

Kíváncsiságomon nem tudtam tovább uralkodni, látnom kellett a csodát! Minden egyes darabot kiterítettünk, megsimogattunk, megcsodáltunk. A függönyök már csak keményítésre és vasalásra várnak. De tavaszig, amíg nem kerülnek a helyükre, téli álomra hajthatják fejüket.

Emi néni és Terike: hálás nagy köszönet mindenért!

Mentsük, ami menthető!

A Bauernhaus két bejárati ajtaját sajnos nem sikerült megmenteni. Mielőtt az asztalosok kiemelték az öreg faajtókat, még utoljára megsimogattuk őket, éltek 78 évet! Persze titokban reménykedtünk, hogy legalább a vaspántokat az új ajtókra tudjuk illeszteni, de az idő vasfoga ezeket is megette. Nem úgy a rézkilincseket! Felcsiszolva, tündökölve díszítik az új ajtókat. A homlokzati külső faablakok is elkorhadtak, csak a festék és a gitt tartotta össze őket. Mindkét ablak megújult. 

 

A Posovszky házba a folyosóról nyíló első ajtó az előszobába vezetett. A helyiséget zöld és bordó színű, levél mintájú metlachi rozetták burkolták. Ezt mind fel kellett szedni, s gondos kezek egy napi munkával átválogatták. Bár sok lapnak vagy a széle tört le, vagy elrepedt, 200 lap szerencsére  épen maradt.  Pont annyi, amennyi a spájz alapterülete. Ugye nincsenek véletlenek?

A katonaláda titka

A tájházi gyűjtőmunka során a sváb házak padlásán, pincéjében, nyári konyhájában, az istállóban és a pajtában különféle szebbnél szebb tárgyakra, érdekes holmikra bukkantunk. Egy meghívásnak eleget téve jutottam el az egyik ismert solymári család padlására. Ott találtam rá az 1897-ben született John György, vendéglátóm nagyapjának katonaládájára, és benne sok-sok értékes dokumentumra. 

Az iratok között 1877-ből származó urbáriumlevél, John Borbála 1937-ban kézzel írott énekeskönyve, a Fővárosi Földbirtokrendező Tanács 1946. október 31.-én kelt, "Solymár községben lakó helyi és betelepítettek föld-, ház- és házhely juttatásra irányuló jogosultságának megállapításáról" szóló utasítása, 1947-ből származó Belügyminisztériumi utasítás a svábok összeírólapjainak kitöltéséről, és hasonló értékes kordokumentumok kerültek elő.

A talált és beszkennelt anyagoknak hamar híre ment a témát kutatók körében. A napokban tanulmányozta egy doktorandusz, aki nem titkolt izgalommal forgatta a napvilágra került anyagokat.

A ládát id. Milbich Tamás restaurálta, nagy köszönet lelkes, odaadó munkájáért!